Néhány hónapja sakkszakosztály kezdte meg működését a Testnevelési Egyetemen. Időszerű és hiánypótló is volt egyben a sakk sportág felkarolása egy olyan intézményben, ahol alap- és mesterszinten is képeznek sakkedzőket és sakkoktatókat. Mivel idén éppen 44 éve, hogy első diplomámat megszereztem az Egyetem jogelődjén a Testnevelési Főiskolán, természetesnek tartottam, hogy az általuk szervezett első versenyen részt vegyek. Csupán ki kellett választanom, hogy melyik csoportban induljak, mert erre két lehetőség is kínálkozott. Az „U 2200”-ban két nap alatt (2018. szeptember 15-16.) öt partit kellett játszani az ide jelentkezőknek, hosszú versenyidővel, míg az „Amatőr” kategóriában, pedig indulhatott a versenykiírás szerint bárki! Utóbbi azért nyerte meg a tetszésemet, mert 9 fordulóban, fél-fél órás játékidővel, rapid módra dőlhettek el a végső helyezések. Már csak be kellett állítanom az ébresztő órát szombaton hajnali háromra itt Nyíregyházán és reggel nyolc után már a Keleti pályaudvaron szállhattam le a vonatról a viszonylag korai regisztráció miatt. Bár vonatom vagy negyedórát késett, mégis pontosan megjelentem az Alkotás utcai új Egyetemi Campuson, ahol kiderült, hogy sem egyetemi polgárok, sem a XII. kerület, sakkozás iránt érdeklődő lakói (az indulók jeles képviselői a szervezők szándéka szerint) nem jelentek meg, sőt én voltam az egyetlen felnőtt az „amatőrök” között. Tehetséges gyermekek, (6 és 14 éves kor között) akik már alig várták a kezdést, telve hatalmas lendülettel és bizonyítási vággyal, folyamatosan jöttek szembe az órák megindítása után. Aki hajlamos legyinteni a gyermekcsoport láttán, csak úgy tegye, ha még mindeddig nem kapott ki egyszer sem nála 40-50 évvel fiatalabbtól. Vagy próbálja meg a gyermeket versenypartiban, tábla mellett „oktatni” a sakkjáték rejtelmeiről, ezen igyekezete hamar változhat ellenkező előjelűvé, őt oktatják! Magam is meglepődtem azon, hogy a kiforrott megnyitáselmélettel, átgondolt középjátékkal és pontos végjátékkal számomra igencsak veszélyesen játszó gyermekek ellen, az első táblán, a szombati napra tervezett hat játszma mindegyikében győztesen hagytam el a helyszínt. Akkor még nem tudtam, hogy a legyőzöttek között szerepelt Vígh Dezső Bálint nem adta fel az elsőségért vívott küzdelmet és másnap is folytatta sikeres versenyfutását a pontgyűjtésben.
Eddigre jócskán elfáradva még előttem volt az „időutazás”, mert nem akartam úgy pihenőre vonulni, hogy ne nézzem meg közelebbről azokat a változásokat, melyek az 1970-es évek első fele óta az évek múlásával természetesnek látszottak az Alma materen. A csupa üveg, fém, kő és beton, nemrég felépült modern Campus közvetlen szomszédságában, hamar megtaláltam főiskolás életem „főépületét”. Az 1880-as évek elején klinkertéglából épült, mára „városképi jelentőségű műemlék épület” még mindig igen jó állapotban szolgálja a XXI. századi egyetemi hallgatókat. Óriási, több mint 130 éves főbejárati ajtaja változatlanul kitűnően működik, több kilót nyomó, rézből készült kilincse is a helyén van. Ám a betonozott kosár- és röplabda pályákat felváltotta két modern, műanyag borítással ellátott teniszpálya. Nagy örömmel fedeztem fel, hogy a kőszobrok még mindig a helyükön vannak. A két fiatal sportolót, fekvő helyzetben ábrázoló alkotás közül egyikről, minden hallgatótársam tudta, hogy „Ő a TF legkeményebb mellű nője”, gondolom ez a tény napjainkra sem sokat változott. Változatlan külső formában találhatók a kollégiumok, a tornaterem (a belső is a régi, még a szerek is azon a helyen vannak, ahol mi is használtuk őket), és az „Időszaki és Küzdősportok Tanszéke”.
Vasárnap reggel a sakkverseny folytatásához kipihenve érkeztem és lendületesen próbáltam meg a „lehetetlent”, győztesként befejezni a küzdelmet. Ehhez még legalább két és fél pontot kellett megszereznem a háromból, mert éreztem, csak ez a minimum biztosíthatja az elsőséget. A hetedik, nyolcadik győztes partim is megszületett, de riválisom még mindig utolérhetett egy esetleges, utolsó fordulóbeli vereségem esetén. Így az utolsó játszmám középjátékában, remi ajánlatot tettem ellenfelemnek, aki azt annak rendje és módja szerint, azonnal vissza is utasította. A végig nyílt küzdelemben aztán a végjáték döntött a javamra, így nyugodtan várhattam az eredményhirdetést, mely hamarosan be is következett. Sármási Péter a rendezvény főszervezője és Varga Klára főbíró, megkoronázták két napos, korrekt, segítőkész, ugyanakkor szigorú szabályalkalmazó működésüket, amikor átadták a különdíjakat és a kategória fő díjait. A másik csoport ezután kezdte meg az ötödik fordulót. Azzal köszöntem el felnőttől és gyermektől egyaránt, hogyha tehetem egy év múlva is részt veszek ezen a kitűnő és nemcsak a győzteseknek pozitív élményekkel szolgáló rendezvényen. Nem titkoltam, hogy őszintén úgy gondolom, nem sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ugyanebben a mezőnyben én már „labdába sem rúghatok”!
„U 2200”
1. Suhajda Attila Budapest4 pont
2. Felméry Máté Budapest4 pont
3. Sütő Gábor FM Budapest4 pont
„Amatőr”
1. Horváth László Nyíregyháza 9 pont
2. Vígh Dezső Bálint Budapest8 pont
3. Kovács PéterBudapest5,5 pont
Hozzászólások
vareszmiki
p, 10/05/2018 - 06:22
Permalink
Gratulálok és további sok
Gratulálok és további sok sikert és jó egészséget kívánok !! Varró Miki
vannail
k, 10/16/2018 - 22:06
Permalink
Gratulálok!
Gratulálok!