2022_I. PASZERBOVICS SÁNDOR emlékverseny

2022_I. Paszerbovics Sándor emlékverseny

Eredmények:

IFI csoport:

Felnőtt csoport:

IN MEMORIAM DR. PASZERBOVICS SÁNDOR

Életének 63. évében elhagyott minket Sándor, az orvostudományok és a sakk mestere, s oly sok minden magas szinten művelője!

A mi Sanyink 1959. július 1. napján született Ungváron, értelmiségi családban. 1976-ban érettségizett, tanulmányait az Ungvári Állami Egyetemen folytatta, ahol 1984-ben szerzett orvosdoktori diplomát. Két évvel később belgyógyász szakvizsgát tett, belgyógyász sportorvosként helyezkedett el az Ungvári Állami Egyetem Testnevelési Karán.

1990-ben szerelmi házasságot kötött Becske Edittel, házasságukat két fiúval ajándékozta meg Isten. Krisztián bele is kóstolt a versenysakkba, Rolandot a királyos játék nem érintette meg.

Sándor 1991-93 között az Ungvári Gasztroenteriológiai Központ tudományos munkatársa belgyógyász szakorvosként, majd Magyarországra, közelebbről Sényőre költözött, második orvosi szakvizsgáját már a Debreceni Egyetemen tette le, háziorvostanból. 1999-ig Sényőn, azt követően Dombrádon, majd Baktalórántházán, 2006-tól Rohodon és Nyírjákón gyógyította az embereket.

Sándor alkotott orvosként, sakkozóként, festőként és közéleti szerepet is vállalt, 2002-2006 között Sényő önkormányzati képviselője. Hivatása az orvoslás volt, több, mint 30 éven keresztül dolgozott háziorvosként, körzeti gyerekorvosként, munkáját, tudását a Magyar Orvosi Kamara címzetes főorvosi kinevezéssel honorálta.

Munkája mellett festett, tehetségét és hozzáértését nagyapjától, Soltész Zoltántól örökölte, aki Ukrajna Érdemes Festőművésze volt. Több kiállítása is volt az Ungvári Képtár rendezésében, illetve önálló gyűjteményes kiállítása. Hazánkban 1990-ben mutatkozott be kárpátaljai művészek körében.

Sándor számára komoly szakmai elismerést hozott Székesfehérváron megrendezett kiállítása, illetve 1993. június 25-én Budapesten a VITUKI Kongresszusi Teremben megtekinthető kiállítás. Ismert volt az orvosművészek között is, mint festőművész, alkotásai rendre kiállításra kerültek a kamarai bemutatókon.

Sándort mi elsősorban sakkozóként ismertük meg. Mesterjelölt szintre jutott, megyénk és a Nyírségi Torna versenyeinek állandó szereplője, díjasa, különdíjasa.

Játszott az NYVMK csapatában, Nyírbátorban, végül Balkányban. Oroszlánrésze volt abban, hogy Balkány az NB.II-be jutott, az első táblán küzdött Balkányért. A megye szinte valamennyi rapid és schnell versenyén elindult, első helyeit megszámolni is nehéz. 

Sándort a megalkuvás nélküli küzdőszellem jellemezte, a legritkább esetben ajánlott döntetlent, mindig győzni akart, nyerésre játszott. Játékát a vállalkozó szellem jellemezte, nem főváltozatokat játszott, hanem olyan varikat, melyekben küzdőszelleme, taktikai tudása érvényesülhetett.

Aki Sanyival játszott, bírhatott több százzal magasabb élővel, lehetett nemzetközi címviselő, de győzelmében sosem lehetett biztos, Sanyi kezében a kapanyél is elsült, képes volt leleményesen küzdeni a reménytelen állásban is, nem egyszer megfordítva azt.

Megyénk sakkéletének ikonikus alakja élete partiját kénytelen volt feladni, temetésére 63. születésnapján Sényőn került sor.

Emlékét megőrizzük!