2017_Szabolcsi szeniorok szeánsza a „szőlő és bor városában”

2017. október 14-én, Tarcalon a 6 Puttonyos Borfaluban immár IX. alkalommal rendezte meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Sakkszövetség a Helyiekkel összefogva, két csoportban az 50 év felettiek rapid sakkversenyét, melyet a szervezők országosnak neveztek. Igazán nem is nagyon túlozva, hiszen a korábbi években és most is, még Sopronból, Budapestről is érkeztek versenyzők a borsodi nagyközségbe. 

Az egy napos verseny nemzetközi jellegét a három külföldi induló biztosította. Remák Dezider, Radi Ladislav Szlovákiából, míg Borsos Bogdan Ukrajnából érkezett (igaz némi késéssel, mert utazási nehézségek miatt a mester az első két fordulóban nem tudott részt venni). Szinte természetes, hogy megyénk szeniorjai sem maradhattak le egy ilyen rendezvényről. A pontosan tíz szabolcsi sakkversenyző a két csoportban induló hatvan sakkimádó között meghatározó szerepet játszott. A legkiemelkedőbb eredményt Szulics Imre érte el, aki az igazi szeniorok (hatvan év felettiek) csoportjában a negyedik lett. Ezúttal a „Buji Mágus” eredményesen varázsolva, kiemelkedő teljesítményt produkált, végig az élbolyban küzdve szerezte meg a pénzzel díjazott helyet. Alig maradt el a bronzérmes és a borsodi külön versenyben bajnok, Hidasnémeti csapattag Landenberger Lászlótól, az ezüstérmes budapesti Dőry Jenő IM-től és a bajnok Frink Ferenc FM-től. Vele született szerénysége fosztotta meg a mindig jókedvű, adomázó, humoros „Mérnök Urat” a borsodi ezüstéremtől, mivel nem jelentette be a megmérettetés indulásakor, hogy szabolcsi illetőségű csapata (Dávid SC) mellett évek óta a borsodi Encs VSC vendégjátékosa is. Az utolsó pénzdíjazott, ötödik helyezést érte el Bodrogi László a Tiszavasvári sakkcsapat tagja, aki a tőle megszokott kiegyensúlyozott jó játékkal végzett az elsők között. Küzdeni tudására jellemző, hogy két szabad gyalog hátrányban sem a feladás lehetőségét fontolgatta, hanem szinte csodával határos módon kiegyenlítve hátrányát,  „hosszan kotorászva a kalapban” onnan végül is egy „remit húzott elő”. E sorok írója különdíjat nyert 12. helyével, ami a „legeredményesebb 1700 és 1899 élő pont közöttinek” járt. Mészáros Pál, Kádár János, Szilágyi Sándor, Dudás László, Igaz Géza megsüvegelendő teljesítményt nyújtva a középmezőnyben végeztek, még az első komoly versenyén induló Erdélyhegyi György is 1400 élő pont felett teljesített. Az ötven és hatvan év közöttiek csoportjában Kovalcsik Zoltán ért el kiemelkedő eredményt, hiszen alig maradt el néhány hellyel a győztes Kiss Pál IM-től, az ezüstérmes Borsavölgyi Tamás FM-től és a bronzérmes Galkó Tibortól. A versenybíróság (Kristóf Péter és Szabó László) hivatása magaslatán állva, szakszerűen, komolyan, ugyanakkor segítőkészen és türelmesen gondoskodott arról, hogy ezen a szép napon, minden résztvevő a sakkversenyzés napos oldalára kerüljön. A házigazdák a tőlük megszokott ügyes és barátságos stílusban látták vendégül az összes résztvevőt, még arra is gondolva, hogy a töltött káposzta estebéd ki ne hűljön, mire mindenki asztalhoz kerül. Mert ezzel a különleges gasztronómiai alprogrammal zárult a verseny. Az „itt fáj, ott fáj ízületekkel” óvatosan le kellett lépkedni a viszonylag meredek lépcsőn, hogy a kb. 60-80 főt befogadó pincében a terített asztalok mellett fejeződjön be ez az igazán különleges találka. Aki tehette, megkóstolhatta még azt a bort is, amiről Kazinczy Ferenc ezt mondta 1786-ban: „...fokkal jobb a Tokajinál”.

 

Dr. Horváth László 

Mellékelt képeket készítette: Remák Dezider Szlovákia