2016_Jó az öreg a háznál, avagy egy nyíregyházi sakkozó sikere Nagyrábén

Dr. Horváth László: Jó az öreg a háznál, avagy egy nyíregyházi sakkozó sikere Nagyrábén

Végre újra eljutottam Nagyrábéba, ahol két évvel ezelőtt az I. Nagyrábé Kupa rapid versenyen vettem részt és akkor elhatároztam, hogy ha lehetőségem lesz, visszatérek még ide. Mert a verseny szervezői mindent megtesznek azért, hogy az oda látogató jól érezze magát és kellemes élményekkel telve érkezzen haza esetenként nem közeli otthonába. Hagyomány mára, hogy a határon túlról is érkeznek résztvevők, ottani magyarok és románok egyaránt. Sajnos tavaly kihagytam a lehetőséget, de idén semmi nem jött közbe, így szombaton (2016. április 16.) reggel nyolckor már ott szerettem volna lenni a verseny színhelyén (Kossuth Lajos Művelődési Ház és Könyvtár Nagyrábé Rétszentmiklósi út 2/a.), de az utazás nem egészen úgy alakult, ahogy elterveztem. A tömegközlekedés nem nagyon alkalmas arra, hogy Nyíregyházáról reggeli indulással még időben Nagyrábéban legyünk, így maradt az ilyenkor szokásos jármű, motorom. A „Gixerrel” Debrecenig nem is volt semmi hiba, de a várost elérve „megbokrosodott” és nem óhajtotta találni a Hajdúszoboszló, vagy Berettyóújfalu felé vezető utat. Mindenáron az autópályára akart kalauzolni, de mivel nem váltottam matricát, oda nem mehettem. Bár ezúttal is bebizonyosodott az a régi mondás, hogy „sakkversenyről nem lehet elkésni”, mert fél tízkor, amikor nagy késve megérkeztem, már az első fordulónak be kellett volna fejeződnie, de még tartott a regisztráció. Nagyon örültem a dolognak és sűrű bocsánat kérésekkel a késés miatt, menten befizettem az ezer forint nevezési díjat, amiben benne volt egy bőséges ebéd is, meg a sakkteremben fogyasztható kávé, üdítő és ropogatni való. A III. Nagyrábé Kupa 9 fordulós, 2 x 15 perces rapid, három külön kategóriás verseny az indulók miatt. A „B” kategóriában (ide csak 1900 élőpont alatti versenyzők nevezhettek) nagyon jól indult számomra a küzdelem, mert öt forduló után négy és fél ponttal eléggé elöl játszottam, de tudtam, hogy a „fekete leves” elfogyasztása majd ezután jön, mert a fáradtság növekedésével, egyenes arányban jelentkeznek az elkövetett hibák is. Nagy meglepetésemre az „A” kategóriában (mindössze hárman indultak itt, így együtt küzdött az egész mezőny) versenyző Kiss László debreceni sakkozó ellen ebéd után a hatodik fordulóban szintén egy remit értem el, de aztán jó sorozatom megszakadt egy huszár elnézése után és sajnos az utolsó fordulót is elrontottam. Így mivel a hetedikben győzni tudtam, végül a kilenc pontból hatot megszereztem, úgy gondolom, hogy nagy szerencsével. Bár szokták mondani, hogy „aki tud annak szerencséje is van!” de ez a bölcsesség rám nem nagyon érvényes, mert játékomban inkább a szerencse dominál. A verseny befejeztével aztán nehezen telt el az a negyedóra, amikor kiderült, hogy a „legjobb szenior” részére kiírt különdíjat ki viszi el, mert egyrészt igen sokan voltak a több mint 70 induló közül 55 évnél idősebbek, másrészt meg nagyon szépre sikeredett az a kupa, amit a legeredményesebb idős versenyző vehetett át. Herczeg László a kitűnő helyi sakkcsapat tagja, induló versenyző, egyben szervező választotta! Nagyon szorítottam, mert az élő pont szerinti 11. helyről indulva, 6 pontommal a hetedik helyen végezve, én is az esélyesek közé számítottam a szép különdíjra. Aztán az eredményhirdetéskor mikor meghallottam a nevemet, akkor lehettem biztos benne, hogy a szerencse ezúttal is nekem kedvezett, mint már annyiszor. Most már csak haza kellett juttatni Nyíregyházára a viszonylag nagyméretű trófeatárgyat és magamat. De ez a probléma is megoldódott, és este hét óra körül fáradtan, de a sikertől és az élmény dús naptól kellőképpen feldobódva érkeztem meg otthonomba, hogy kipihenjem a szerzett fáradalmakat. Köszönöm Nagyrábé, ha tehetem, jövőre sem nélkülem fognak a küzdelmek zajlani!